Pagina:Odissea (Morino).djvu/44

44 omero

ἐκ τοῦ δ᾽ οὔτ᾽ Ὀδυσῆα ἐγὼν ἴδον οὔτ᾽ ἔμ᾽ ἐκεῖνος.
  τὴν δ᾽ αὖ Τηλέμαχος πεπνυμένος ἀντίον ηὔδα·1
«τοιγὰρ ἐγώ τοι, ξεῖνε, μάλ᾽ ἀτρεκέως ἀγορεύσω.2
μήτηρ μέν τέ μέ φησι τοῦ ἔμμεναι, αὐτὰρ ἐγώ γε3 215
οὐκ οἶδ᾽· οὐ γάρ πώ τις ἑὸν γόνον αὐτὸς ἀνέγνω.4
ὡς δὴ ἐγώ γ᾽ ὄφελον μάκαρός νύ τευ ἔμμεναι υἱὸς5
ἀνέρος, ὃν κτεάτεσσιν ἑοῖς ἔπι γῆρας ἔτετμεν.6
νῦν δ᾽ ὃς ἀποτμότατος γένετο θνητῶν ἀνθρώπων,7
τοῦ μ᾽ ἔκ φασι γενέσθαι, ἐπεὶ σύ με τοῦτ᾽ ἐρεείνεις.» 2208
   τὸν δ᾽ αὖτε προσέειπε θεά, γλαυκῶπις Ἀθήνη ·
«οὐ μέν τοι γενεήν γε θεοὶ νώνυμνον ὀπίσσω9
θῆκαν, ἐπεὶ σέ γε τοῖον ἐγείνατο Πηνελόπεια.10
ἀλλ᾽ ἄγε μοι τόδε εἰπὲ καὶ ἀτρεκέως κατάλεξον·
τίς δαίς, τίς δὲ ὅμιλος ὅδ᾽ ἔπλετο; τίπτε δέ σε χρεώ; 11225
εἰλαπίνη ἠὲ γάμος; ἐπεὶ οὐκ ἔρανος τάδε γ᾽ ἐστίν·12
ὥς τέ μοι ὑβρίζοντες ὑπερφιάλως δοκέουσι13
δαίνυσθαι κατὰ δῶμα· νεμεσσήσαιτό κεν ἀνὴρ14
αἴσχεα πόλλ᾽ ὁρόων, ὅς τις πινυτός γε μετέλθοι.».15

    con sottile distinzione: κοῖλος è da κόϜ-ιλος, cfr. cavus, caelum.

  1. 213. πεπνυμένος (πνέω) = inspirato, e quindi prudente.
  2. 214 = 179.
  3. 215. La risposta è di quelle care ingenuità per cui piace tanto la poesia di Om.; chi distingue una Telemacheide dall’Odissea, ci trova un argomento della minor facoltà artistica del poeta di quella.
  4. 216. ἑόν, poss. da non confondersi con ἐύς (anche ἠύς) ἐῆος = buono, valoroso.
  5. 217. ὄφελον: l’aor. di ὀφείλω vale spesso utinam, per cosa inverificabile.
  6. 218. κτεάτεσσι (κτάομαι) ἔπι: anastrofe; κτέαρ, κτέατος = κτέανον. — ἔτετμεν, a. senza pres. = raggiungere.
  7. 219. ὃς riferito a τοῦ del v. seg.
  8. 220. ἐπεὶ.... έρεείνεις (εἴρομαι): l’innocente sfogo ei lo fa perchè provocato dalla domanda.
  9. 222. νώνυμνον (da νή e ὄνομα): i codici hanno νώνυμον: perchè la correzione?
  10. 223. θῆκαν = ἔθεσαν. — ἐγείνατο: ἐγεινάμην è causativo di γίγνομαι; ma le forme del pres. γείνομαι sono secondarie dell’altro. — Πενελόπεια e poi Πενηλόπη (cfr. πήνη, tela), figlia di Icario e Peribea, bella da quanto Diana e Venere, sebbene Ul. nel l. V la giudicherà inferiore a Calypso; ma lo dice egli, alla dea, con fine accorgimento.
  11. 225. δαίς (δαίω), qui banchetto. — ἔπλετο (πέλομαι), qui = est. — τίπτε = τί ποτε. — σε: l’acc. è giustificato da χρεώ = ἐχρήν.
  12. 226. εἰλαπίνη: convito festivo, γάμος: per nozze, ἔρανος, una coena collaticia, «alla romana», un «picnic».
  13. 227. δοκέουσι, diverso da φαίνονται.
  14. 228. νημεσσήσαιτο, cfr. v. 158.
  15. 229. ὁρόων, distractio omerica che non è più il caso di rilevare.