Pagina:Odissea (Morino).djvu/36

36 omero

νοστῆσαι Ὀδυσῆα πολύφρονα ὅνδε δόμονδε,1
Ἑρμείαν μὲν ἔπειτα διάκτορον ἀργειφόντην,2
85νῆσον ἐς Ὠγυγίην ὀτρύνομεν, ὄφρα τάχιστα3
νύμφῃ ἐυπλοκάμῳ εἴπῃ νημερτέα βουλήν,4
νόστον Ὀδυσσῆος ταλασίφρονος, ὥς κε νέηται·5
αὐτὰρ ἐγὼν Ἰθάκηνδ’ ἐσελεύσομαι, ὄφρα οἱ υἱὸν6
μᾶλλον ἐποτρύνω καί οἱ μένος ἐν φρεσὶ θείω,7
90εἰς ἀγορὴν καλέσαντα κάρη κομόωντας Ἀχαιοὺς8
πᾶσι μνηστήρεσσιν ἀπειπέμεν, οἵ τέ οἱ αἰεὶ9
μῆλ’ ἁδινὰ σφάζουσι καὶ εἰλίποδας ἕλικας βοῦς.10
πέμψω δ’ ἐς Σπάρτην τε καὶ ἐς Πύλον ἠμαθόεντα11
νόστον πευσόμενον πατρὸς φίλου, ἤν που ἀκούσῃ,12
95ἠδ’ ἵνα μιν κλέος ἐσθλὸν ἐν ἀνθρώποισιν ἔχῃσιν».13
     ὧς εἰποῦσ’ ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο καλὰ πέδιλα,14
[ἀμβρόσια χρύσεια, τά μιν φέρον ἠμὲν ἐφ’ ὑγρὴν15
ἠδ’ ἐπ’ ἀπείρονα γαῖαν ἅμα πνοιῇς ἀνέμοιο·16
εἵλετο δ’ ἄλκιμον ἔγχος, ἀκαχμένον ὀξέι χαλκῷ,17

  1. 83. ὅνδε δόμονδε, con ripetuto suffisso di moto, che conferisce chiarezza inequivocabile = εἰς ὅν δόμον.
  2. 84 ἔπειτα = e allora.... — διάκτορος (διάγω): messaggero.
  3. 85. Ὠγυγίην: Ogigia che val, forse, sacra per antichità, e collocata da alcuni presso Creta, o Malta, o presso la Sicilia. — ὀτρύνομεν, cong. es. con vocale breve = ὀτρύνωμεν.
  4. 86. νημερτέα, senza contr.; da νή e ἁμαρτάνω: infallibile.
  5. 87. ταλασίφρονος = dall’animo paziente. Cfr. τλήμων, rad. τλα (ἔτλην, τλῆναι: lt. tol-lo tuli). — κε = ἄν: cfr. v. 77.
  6. 88. ἐσελεύσομαι, da εἰσέρχομαι. Altri legge Ἰθάκηνδε ἐλεύσομαι, chè l’iato è lecito (così anche il Festa), data la cesura trocaica. — ὄφρα, finale.
  7. 89. μᾶλλον, più che per l’innanzi. — θείω = θῶ.
  8. 90. κάρη ion. per κάρα, acc. di rel. — Ἀχαιοὺς: tali erano anche gl’Itacesi, allora.
  9. 91. μνηστήρεσσιν (att. μνηστῆρσι), lt. proci (da precor). — ἀπειπέμεν (ἀπόφημι, a. 2 inf.) = dare il bando.
  10. 92. εἰλίποδας, da πούς e εἴλω ~ dai piedi striscianti. — ἕλικας (ἕλιξ) — dalle corna ricurve, o forse = tondi.
  11. 93. ἐς Πύλον: di Messene o di Trifilia? tutte e due eran di Nestore e non è possibile distinguerle. — ἠμαθόεντα, da ἄμαθος, sabbia.
  12. 94. πευσόμενον: finale.
  13. 95. μιν = αὐτόν — affinchè la gloria abbia lui, cioè affinchè abbia gloria ecc.
  14. 96. Qui comincia la seconda parte: Athena in Itaca. — ποσσίν, att. ποσί(ν).
  15. 97. φέρον, senza aum. — ἠμὲν.... ἠδέ.... et.... et — ὑγρήν, sostant. mare.
  16. 98. ἀπείρονα da ἀ priv. e πεῖραρ confine, quindi sconfinata (la terra).
  17. 99. ἀκαχμένον: rad. ἀκ, con radd. attico (ἀκμή, punta).